Kortárs archívum - válogatás korábbi anyagunkból

VÁRKONYI JÁNOS    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

VÁRKONYI JÁNOS

Békéscsaba, 1947. 09. 23.

Festő. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. Cs. Pataj Mihály, Vinkler László és Fischer Ernő voltak a tanárai. Francia-, Német-, Olasz- és Spanyolországban, Luxemburgban, Csehországban, Ausztriában járt tanulmányúton. 1971 óta szerepel megyei, országos és külföldi bemutatókon, a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portré Biennálékon, a Békéscsabai Alföldi Tárlatokon. Ezen kívül Szegeden, Debrecenben, Egerben, Zalaegerszegen, a budapesti Mednyánszky Teremben, Szombathelyen, Hatvanban, Ausztriában, Luxemburgban, Japánban, stb. szerepeltek alkotásai. Több nemzetközi művésztelep aktív tagja (Strazica-Bulgária, Trofaich és St. Anton-Ausztria, Békés-Csuta művésztelep). 1987-ben a Székely Bertalan díjjal jutalmazták. Szemlélete alapvetően figuratív. Érdeklődési, tartalmi motívumai: az élet és a halál, az életkori vagy politikai kiszolgáltatottság, háborús vagy békés nyomorúság, hatalom, s emlékek. Eszközei, hangulati tónusai, "gesztusai" az irónia, a groteszk, a megsemmisítő hevületű vagy abszurd-leleplező helyzetek, viszonyok, s a nosztalgikus vissza-gyönyörködés a kis dolgok, a régi jó meleg emberi kapcsolatok félmúltjába. Stíluselemei pedig a holland kismesterek pontos mívessége, Munkácsy ember- és Csontváry tájábrázoló fantasztikuma, s a rejtett összefüggések szürrealista feltáró technikája. Várkonyi János piktúrája a szecessziós korstílus szellemkörével édesül, olyképpen, hogy művészetében a polgári lét vágyott teljességét, képi idézeteit ecseteli. A beállított képi jelenetek színpadi dramaturgiájában: a hölgyeket öltöztető kiegészítő kellékek szcenáriuma, hasonló fontossággal bír, mint az urak csíptetője vagy netán sétapálcája. A kompozíciók festő-rendezője, tudatosan kiemeli a tárgyi világ mívességét, a thonett bútorok kecses rajzolatát; a morzsaszedő nélkülözhetetlenségét. Formaképzésében a kézműves gobelinek öltését involválja. A vászon textúráját, mint öltések kirajzolt rendjét használja (fel) sejtető, sejtelmes színhártyák átfedéseivel. Műveinek képterében visszatér a múltba, de nem azért, hogy nosztalgiát ébresszen bennünk, hanem valamiképp visszahódítsa múltunk álarca mögül, az emberi értékek mindennapi érzelmes szépségeit. Művei helyet kaptak számos magyar múzeumban, közintézményben és külföldi magángyűjteményben. Irodalom: Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kiállítási Katalógus, 1997 Levelezés által begyűjtött adatok - Visuart Galéria