Kortárs archívum - válogatás korábbi anyagunkból

TÓTH ERNŐ    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

TÓTH ERNŐ

Sajóecseg, 1949. 12. 25

Festő- és grafikusművész. A Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után néhány évig az Operaház díszletfestő műhelyében dolgozott. A Képzőművészeti Főiskolán Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Patay László voltak a tanárai. Tóth Ernő amióta - 1977-ben - elvégezte a főiskolát és kiállításokon szerepel, következetesen azt a szimbólikus, groteszk világot festi, amelyben a színpadias helyszíneket, néha valóságos színpadokat színházi jelenetszerűen népesíti be valóságos, félig valóságos, valamint mitikus figurákkal, motívumokkal. Alakjainak, motívumainak megfogalmazási módja a századvég, a szecesszió hagyományaiban gyökerezik. Képei mesélő kedvűek. Tóth Ernő tündérekkel, manókkal, jó szándékú, bölcs képű ördögökkel, szomorú és vidám bohócokkal teszi meseszerűvé műveit. Lepkéi, bogarai, leguánjai, a rétek zöld tengerében vagy az egek kék vizében úszó ezüst pikkelyes halai mintha egy biológia tankönyv illusztrációi lennének, olyan valószerűek. Csupa meglepő történés, ahová csak nézünk. Az utóbbi években groteszk hangvételű bronzszobrokat is készít. Tanárától, Iván Szilárdtól a mesterség fogásait és a művészi szemléletet alaposan elsajátította ugyan, de festői stílusát sosem követte. Tóth Ernő anatómiai torzításait, elrajzolásait mindig hihetően adja elő, csak annyira és oly módon torzítva figuráit, ahogyan ezt a néző még ha nem is valóságnak, de a valóság rajzi másának tudja elfogadni. Festői stílusa a főiskolai évek óta látszólag alig változott. A zöld lombokról lassan áttért a belső terekre és színpadszerűen zárt kisvárosi környezetekre. Figurái szép lassan urbanizálódtak a változott helyszín hatására. Motívumkészlete is csak lassan változott; mostanában például elhagyja a mechanikus szerkentyűket, de nem úgy a létrát, ami visszatérő elemként megmaradt hol egy domboldalban, egy ház mellett, egy szoba falánál, éppen csak irányt mutatva. Visszatérő szimbolikus képelemei még a madarak, cilinderek, hangszerek, lovak és lovasok, a léghajó és a Zeppelin. 1985-ben a gabrovói Humor- és Szatíra Fesztiválon a képzőművészeti kategória nagydíjával jutalmazták. Munkáit több díjban és kitüntetésben is részesítették. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének a tagja. 1978 óta rendszeresen szerepel kollektív és egyéni kiállításokon, itthon és külföldön. Önálló kiállításai: 1980: Uitz Terem, Dunaújváros; 1981: Aba-Novák Terem, Szolnok; 1982: Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Rotterdam; 1983: Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; 1985: Békési Galéria; 1986: Humor és Szatíra Háza, Gabrovó, Bulgária; 1987: Csontváry Terem; 1989: Csók Galéria; 1991: Lübeck, Németország; 1993: Városháza, Hagen; Park West G., Detroit; 1994: Csók Galéria; 1997: Magyar Konzulátus, New York; stb. Murális munkái: pannó a békéscsabai Városháza Dísztermében és a kaszaperi Házasságkötő Teremben. Művei közgyűjteményekben: Magyar Nemzeti Galéria, debreceni Déri Múzeum, békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum. Irodalom: P. G.: Művészet-1986/10 Békéstáji Művészeti Társaság katalógus - Békéscsaba, 1993 Kiállítási Katalógus-1988,1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 BÁV Aukciós Katalógus-2000/05