Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1954-60 között Pap Gyula és Pór Bertalan tanítványa volt. 1966 és 1969 között Derkovits ösztöndíjban részesült. Számos európai országban járt tanulmányúton. Több kiállításon mutatta be munkáit. Egyéni kiállítása volt többek között Pécsett 1977-ben (Úti képek, Képcsarnok Vállalat), ugyanebben az évben Szekszárdon a Szinyei Merse Teremben, valamint Budapesten, Szófiában, Münchenben, Garmischpartenkirchenben. 1960-tól vesz részt országos kiállításokon Budapesten és vidéken, a Fiatal Művészek Stúdiója tárlatain, külföldi magyar kiállításokon (Amszterdam, Moszkva, Párizs). Konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú vásznain egyforma intenzitással dolgozza fel itthoni és külföldi élményeit. Erőssége a tájkép és a csendélet, expresszív szemlélete olykor drámai színezettel bővül. Képei egyik csoportján a természeti témákat erőteljes színekkel rendezi szilárd hatású kompozícióba, másikon az elvonatkoztatás útján haladva mélyebb összefüggések föltárására törekszik. Előbbiek az expresszionizmus, utóbbiak a lírai absztrakció körébe sorolhatók. Mindkettőt a széles fölrakású festék változatos anyaghatásainak következetes alkalmazása jellemzi. Köztéri munkája: mozaik (Balatonfüred, 1962). Művei közgyűjteményekben: Damjanich Múzeum, Szolnok; Hadtörténeti Múzeum; Magyar Nemzeti Galéria. Irodalom: Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon - Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2001