Festő, grafikus, szobrász. Az iskolában Bánáti Sverák József - a szentendrei művésztelep egyik alapítója - volt a művészettörténet tanára. Rábeszélésére jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1958-ban jutott be. Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Ék Sándor, Hincz Gyula, Szentiványi Lajos és Pap Gyula voltak az oktatói. 1957-től vesz részt a Fiatalok Stúdiójának kiállításain, hazai és külhoni tárlatokon (Szentendre, Budapest, Debrecen, Pécs, Műcsarnok, Mednyánszky Terem, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, Amsterdam-René Süss Galéria, stb.). Művészetére Barcsay Jenő, Vajda Lajos és az ikonfestés hatott. 1967-ben Párizsban járt. Itt a japán grafikusok, Vasarely és a venezuelai Jesús Raphael Soto gyakorolt rá nagy hatást, azonban Degas és Renoir is nagy élménye volt. Eleinte tájképeket festett, majd a főiskola végén figurákat. Később az alakok lassan bábuvá alakultak, s 1968-ban végleg kialakult az egyéni stílus, melyet a szerves mértanias formák egysége, konstruktív szerkesztés, sraffozó technika és jelképteremtő erő jellemez. 1985-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Szobrászattal is foglalkozik. Az 1974-es Pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíjasa. 1991-ben ismét nagydíjjal jutalmazták. 1990-től a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Irodalom: Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 K. Gy: Művészet-1970/10 L. L.: Művészet-1981/9 Új Művészet-1990/1 FJ Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997