Festő és grafikus. Középiskoláit Újpesten végezte, majd egy évig a budapesti Iparrajziskolában tanult. 1895-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskola festészeti szakára. 1900-ban megszakítva stúdiumait, Münchenbe utazott, ahol akadémiai tanulmányokat folytatott C. Raupp professzor osztályán, majd Azbe magániskolájában. Közben első alkotásai már szerepeltek a párizsi világkiállításon, az Iparművészeti Iskola anyagával. 1901-ben beiratkozott Hollósy Simon magániskolájába, akit azután hűen kísért három éven át magyarországi és erdélyi útjain (Fonyód-1902, Vajdahunyad-1903, Técső-1904). Budapesten első ízben 1904-ben szerepelt Hollósy iskolájával. Ekkor figyeltek fel nagy tehetségére. 1906-ban Czóbel Béla Nagybányára vitte, ahol élete végéig tevékenyen dolgozott. 1906 decemberében Párizsban szerepelt a Függetlenek Szalonjában, 1907-ben Bretagne-ban dolgozott. Ez év tavaszán ismét szerepelt a Függetlenek párizsi tárlatán, majd ősszel Budapesten mutatta be munkáit, a Műcsarnok Őszi Tárlatán. 1908-ban és 1909-ben a MIÉNK kiállításain mint meghívott vett részt. 1910-ben itthon a Művészházban, Párizsban a Függetlenek Szalonjában és a Tavaszi Szalonban állított ki. 1912-ben Berlinben dolgozott, ahol megfestette Paul Acherson botanikus arcképét, ugyanakkor tizenhárom munkával szerepelt a Nagybányai Művésztelep Jubiláris Tárlatán. 1913/14 telét Münchenben töltötte és sikerrel szerepelt a Sezession tavaszi tárlatán. Az első világháború egész idejét Németországban töltötte. A német fővárosban Cassirernél és Caspernél állított ki. 1918-ban visszatért Nagybányára, s ettől kezdve haláláig tevékenyen részt vett az iskola életében. Számos erdélyi városban mutatta be munkáit. 1927-ben a KUT törzstagjai közé választották. 1928 tavaszán Berlinben a Gurlitt Galériában, 1929-ben Hamburgban szerepelt sikerrel. 1930-ban Kassán mutatkozott be. A nagybányaiak úgynevezett neomodern szárnyához tartozott, kezdetben az impresszionizmus és az expresszionizmus határán ingadozott. Eleinte erőteljes színezésű művekkel szerepelt, majd a kifejezőbb, szintétikus formaadás felé törekedett. 1911-ben egyik alapító tagja volt a Nagybányai Festők Társaságának. 1931-ben kilépett az iskolából és növendékeket gyűjtött maga mellé. Az 1937-ben megalakult Nagybányai Képzőművészek Egyesülete alelnökévé választották. Munkásságáért a Munka Érdemrendet és az érdemes művész kitüntetéseket kapta. Irodalom: Borghida István: Ziffer Sándor Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997