XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

VASZARY JÁNOS    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Vízparti tájkép (vázlat)

Dunakorzó

ÉLETRAJZI ADATOK

VASZARY JÁNOS

Kaposvár, 1867. 11. 30 - Budapest, 1939. 04. 19.

Festő. A budapesti Mintarajziskolában két évig Székely Bertalan és Greguss János tanítványa volt. 1887-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémiára került, ahol Hackl, Löfftz és Seitz keze alatt tanult. E korszakában festészete csaknem hamisítatlan illusztrációja a müncheni realizmusnak, a Löfftz-iskola stílusának. Tanúskodik róla néhány oltárképe, így a balatonfüredi kápolna fölfeszített Krisztusa vagy Vaszary Kolos kisebbik képmása. Lényegében a Hollósy-körhöz tartozott, majd látva Bastien-Lepage alkotásait Párizsba utazott, s a Julian Akadémián képezte magát 1889-től 1891-ig. Robert-Fleury és Bouguereau voltak a mesterei, de nem ezekhez igazodott. Bastien-Lepage, Puvis, Degas és Whistler gyakorolt rá nagy hatást, így művészete mindvégig franciás ihletettségű maradt. A Bastien-Lepage-i naturalizmustól (Pásztorsípot fúvó gyermek-1896) hamarosan a posztimpresszionista törekvésekhez jutott (Bizánci Madonna-1897, A hír-1899 és Aranykor-1900). Ezután visszakanyarodott a plein air naturalizmushoz (Részes aratók-1901, Szolgalegény-1902), bár emellett tovább is festett posztimpresszionista képeket (Fürdő-1903). Ezt követően hamarosan szakított az objektív, leíró ábrázolással, és az expresszionizmushoz közel álló, friss, vázlatos formanyelvet alakított ki, melyben felhasználta a kortárs francia művészeknek a fauvizmusban edződött formagazdagságát. Matisse, Dufy, de főleg Van Dongen hatását ötvözte szellemes, néha kissé felszínes piktúrájába. Stílusát úgyszólván évtizedenként váltogatta, festészetében minden megtalálható, a szenvedélyes drámaiságtól a puszta technikai bravúrig, ám mindig friss és kulturált. Az I. világháború alatt expresszív erejű, drámai háborús képeket festett, egy ideig a háború után is e drámai hangvétel jellemezte (Golgotha). E korszakában érezhető leginkább a német expresszionizmus hatása. Ekkor festette harsány színű, csapongó ecsetjárású cirkusz- és színházjeleneteit. Ezt követően - ismételt párizsi tanulmányútja hatására - újból visszakanyarodott a francia indítékhoz, s főleg Van Dongen piktúrájának a hatása érződik szellemes, dekoratív, akvarell finomságú olajkompozícióin. E periódus legjellemzőbb képei a japános "Parkban" és a budapesti városképek. Nagyszerűek tengerparti vízfestményei. A KUT egyik alapítója és vezető mestere, az UME alapítója és elnöke volt. A háborút követően közel tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Ez az évtized döntő fordulatot jelentett a fiatal művésznemzedék kiképzése terén. Az akadémikus jellegű oktatás helyett az új szabadiskolai oktatás rendszerét valósította meg. 1898-ban a Társulati-díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet nyert. 1906-ban és 1912-ben a Nemzeti Szalonban, 1912-ben a Művészházban, 1909-ben, 1920-ban, 1924-ben az Ernst Múzeumban, 1922-ben pedig a Helikonban volt gyűjteményes tárlata. 1927-ben kilépett a KUT-ból és az UME díszelnöke lett. 1928-ban a Bécsi Künstlerbund Hagen külhoni levelező tagjává választotta. 1928-ban a XVI. Velencei Nemzetközi Kiállítás magyar anyagát ő rendezte, amiért olasz állami kitüntetésben részesítették és "Virágcsendélet" című művét az olasz állam vette meg. 1929-ben az új magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán "Strand" című képét a nürnbergi múzeum szerezte meg. Az UME 1929-es genovai bemutatóján aranyérmet kapott, s "Tengeri fürdő" című műve a nervii múzeum tulajdonába került. Számos festménye a Magyar Nemzeti Galériában van. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon – Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Lyka Károly: Magyar Művészet Münchenben 1867-1896 között - Corvina Kiadó, Budapest, 1982 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998