Festő. Súlyos sérüléssel érkezett haza a háborúból. A nagybányai művészkolónia reményteljes fiatal művészegyénisége 1921-ben kezdte művészeti tanulmányait a szabadiskolában, Thorma János és Réti István növendékeként. 1923-tól az iskolán kívüliek csoportjában dolgozott. Eljutott Párizsba, majd egy ideig Ada-Kaleh szigetén dolgozott. Közben visza-visszatért a mezőségi Uzdiszentpéterre, majd véglegesen Nagybányán telepedett le. 1922-től rendszeresen jelen volt a kolónia kiállításain és különböző erdélyi rendezvényeken. Töprengő, elmélyedő alkata a művészi szintézis útjait kutatta. Bár számos természeti és urbánus tájat festett, alakos képek, portrék, aktok és kompozíciós művek is foglalkoztatták, ugyanakkor védekező ösztönnel fordult a képgrafika jellegének hangsúlyozása felé. Székely fajtájának csökönyös állhatatosságával kutatott egy magasabb ideált. Két festménye a Magyar Nemzeti Galériában található. Irodalom: Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997