XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

TIBOR ERNŐ    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Bretagne-i halászok

Vásári jelenet

Lányok a réten

A nagyváradi színház

ÉLETRAJZI ADATOK

TIBOR ERNŐ

Nagyvárad, 1885 - Dachau, 1945

Festő. 1904-1905-ben a budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar festőművész volt a mestere, majd a párizsi Julian Akadémiára került, ahol J.P. Laurens korrigálta. Az itt készült alkotásokból 1907-ben tárlatot rendezett a nagyváradi megyeházán. Közeli kapcsolatba került a Holnap-körrel, különösen Ady Endrével és Dutka Ákossal. 1908-ban több képpel szerepelt a Nemzeti Szalonban, 1910-ben a Művészházban, majd több kiállítást rendezett Svéd-, Német- és Franciaországban. 1920-tól a nagybányai festőkolónián, az iskolán kívüliek csoportjában dolgozott, majd 1922-től huzamosabb ideig a felsőbányai művésztelepen. Ennek ellenére nem vett részt a "Felsőbányai festők" címmel 1922 és 1924 között szervezett sorozatos kiállításokon. Csupán 1924-es brassói tárlatán mutatott be felsőbányai tájakat. A felsőbányai kolónia művészei közül Tibor Ernő és Litteczky Endre élte meg legbensőségesebben a kolóniává alakult csoport mindennapjait. Litteczkyben és Tiborban, a képzett idősebb művészekben látták a fiatalok "a társaság prímhegedűseit". 1925-ben Franciaországban járt tanulmányúton. Párizsban, de leginkább a festői Bretagneban született néhány remekműve (Ringatózó halászbárkák Bretagneban, Bretagnei halászok munka közben, Bretagnei halászbárkák, Kikötői jelenet, Bretagnei vitorlások stb.). 1926-ban Olaszországban tevékenykedett, járt Velencében, Firenzében és több tengerparti városban. Több jelentős műve készült e kirándulás alkalmával (Kanálisparti tükörképek Velencében, Kikötő Chiogiaban, Velencei gondolás stb.). Ezt követően Nagyváradon működött és sajátos előadásban megjelenített életképeket, táj- és városképeket, vásári jeleneteket, portrékat és enteriőröket festett. Tibor Ernő Nagyvárad festője volt, évtizedeken át gazdagon áradó művészete a város és vidékének sajátos szellemiségéből, etnikumából a legtöbbet szívott magába. A váradi romantikus utcák, terek, az Élesd, Belényes és Félixfürdő környéki hegyek, dombok, települések, szokásaikkal és hagyományaikkal, a szántóföldeket művelő parasztság, Bihar sajátos és változatos népéletét jelenítette meg Nagyváradon készült művein. Együtt eszmélt a Holnap költőivel, a szecessziós építészet váradi kivirágzásával, s Adyval Párizsban. 1907-ben készült Ady-portréja egyike a legelső és leghívebb Ady-képmásoknak. Több alkotása van a nagyváradi múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint erdélyi és külhoni magángyűjteményekben. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Művészet a XX. században - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Murádin Jenő: A felsőbányai művésztelep/EMKE füzetek 15-16/Nagybánya, 1998 Dr. Szabó Ákos adatszolgáltatása alapján - 2004