Festő. Thorma János hitvese. A nagyenyedi tanítóképzőt elvégezve, 1924-ben Nagybányára ment. Itt kezdett rajzolgatni, majd Thorma Jánostól tanult festeni a nagybányai festőiskolában. 1929-ben házasságot kötött mesterével. 1926-44 között megszakítás nélkül a festőkolónián tevékenykedett. Számos nagybányai, erdélyi és budapesti kiállításon vett részt naturalisztikus modorú munkáival. 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben, 1936-ban, 1937-ben vett részt nagybányai kollektív kiállításokon. Pályája kezdetén az alakos ábrázolás felé fordult (Golgota, Utolsó vaszora, Aratók, Festőnő, stb.). Tájképeiben már több volt a felületesség, az utánérzés. Természetes, hogy Thorma közelében tanítómesterének stílusa, modora érződött munkáin. Eleinte teljesen mestere hatása alá került. Tehetségesen utánozta őt. A pasztellfestésben ért el méltathatóbb eredményeket, olajképei nehézkesebbek. Az utolsó időkben fokozottabban az arcképre vettete magát, mely területen nyílvános eredményeket is ért el. 1941-ben, egy nagybányai kollektív kiállítás alkalmával Szent István-díjjal jutalmazták. Irodalom: Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997