XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

SZABÓ GYULA    -    ADATTÁR

Velence, 1968

ÉLETRAJZI ADATOK

SZABÓ GYULA

Budapest, 1907 - Losonc, 1972

Festő és grafikus. Gyurkovits Ferenc Losoncon élő festőművész iskolájában tanult tájfestést és sajátította el a festés tecnikai alapjait. Ezután atyja mellett dolgozott, majd 1935-ben Pozsonyba ment. 1937-es pozsonyi kiállítása csekély anyagi, de jelentős erkölcsi sikerrel járt. Az itt kapott összegből Párizsba utazott, s két évig itt dolgozott. 1939-ben hazatért Budapestre. Ebben az évben az Ernst Múzeum tavaszi tárlatán a Szinyei Társaság kitüntető elismerését nyerte el. Ekkor kezdett akvarellezni, ekkor készültek nagyméretű képmásai és szimbolikus önarcképei. 1944-45-ben készült első fametszetsorozata, az "Ecce homo". Rövid ideig Debrecenben tartózkodott, majd hazatért a Felvidékre. 1948-ban Pór Bertalan meghívása a Képzőművészeti Főiskola akvarell-tanszékére sem elég csábító ahhoz, hogy ismét távozzon otthonából. A Felvidéken működött haláláig. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek gyűjteményes tárlatot műveiből. Korai tájai és szociális témájú figurális művei után, főleg szimbolikus és szürrealisztikus festményeket, grafikákat alkotott. Felfogta és korát megelőzve asszimilálta - illetve kivetítette - művészetébe a XX. századi ember legégetőbb problémáit és művészi kérdéseit. Hatása életében nagyon erős volt. Egyénisége, szuggesztivitása, vallott elvei széleskörű érvényessége és emberi gondokat befogadó képessége, eltökéltsége és megszálottsága járultak ehhez hozzá. Molnár Aurél 1982-ben "losonci Prométheusz"- nak nevezte. Irodalom: Sz. R.: Művészet-1972/8 Hommage á Gyula Szabó: A Felvidéki Képzőművészek Ismertetője - Losonc, 1992 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997