XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

BERÉNY RÓBERT    -    ADATTÁR

Szoborcsendélet

ÉLETRAJZI ADATOK

BERÉNY RÓBERT

Budapest, 1887. 03. 18 - 1953. 09. 10.

Különböző hatásokra érzékenyen reagáló, igen sokoldalú festőegyéniség. A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait Zemplényi Tivadarnál, majd Párizsban folytatta a Julian Akadémián J. P. Laurensnél. Három hónap után azonban otthagyta ezt az akadémiát is. Idegen volt számára minden kötött oktatás, inkább a szabadiskolákat látogatta vagy egyedül dolgozott műtermében. Rendszeresen megfordult Gertrude Stein művészeti szalonjában, mely a korabeli Párizs modern művészei számára talán a legfontosabb közösségformáló találkozóhelyévé vált. Megismerkedett Matisse-al, Picassoval, Apollinaire-el és az új művészet számos jelentős, stílusformáló alakjával. Cézanne művészete is nagy hatást gyakorolt rá. Megragadta a fauveok ragyogó, addig nem látott intenzitású színhasználata, de elsődleges céljának a felületkitöltő dekorativitás és a térbeliség ábrázolásának harmonikus egységbe foglalását tartotta. Korai művei Cézanne szerkezetközpontú szemléletének és Matisse dekorativitást hangsúlyozó műveinek igézetében készültek. 1907-ben készült "Önarckép"-e még nehézkes posztimpresszionista mű, viszont az 1909-es "Csendélet" a kubizmus hatása alatt szinte szétfeszíti a teret. 1911-ben a Nyolcak csoportjához csatlakozott, első tárlatukon 49 alkotással szerepelt és ezek egy részét 1912-ben Berlinben is bemutatta. "Ignotus"(1912) és "Bartók Béla portréja"(1913) az expresszív jellemábrázolás kitűnő példája. A Tanácsköztársaság alatt több dinamikus lendületű plakátot készített. Ennek bukását követően emigrálnia kellett. 1926-ig Berlinben élt, itt keveset alkotott. Hazatérve ötletes plakátokat rajzolt. Az 1927-ben készült "Csellózó nő" a Fauves-csoport hatását mutatja. A kubisták stílusához közeledve gyengéd színezésű csendéleteket és önarcképeket alkotott. "Vízhordó asszonyok"(1933) című képe Csontváry hatását mutatja. A "Kapirgáló"(1933) szuggesztív, hangulatképző erejével emelkedik a remekművek sorába. 1935-ben és 1937-ben a Szépművészeti Kiállítások Helyiségében mutatta be újabb alkotásait, az utóbbit erős Bernáth-hatás jellemezte, ami már nem vonatkozik "Jéghordás"(1936) egyik fő művére. Bernáth Aurél hatására a posztnagybányai törekvések egyik vezetője lett. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ebben a periódusban nagyméretű igényes kompozíciókat festett. Kimagasló értékű grafikai munkássága is. Kossuth- és Munkácsy-díjjal jutalmazták munkásságát. Számos művét a Magyar Nemzeti Galéria és vidéki múzeumok őrzik. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998