Festőművész. 1942-től 1947-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Túl a mesterségbeli vonatkozásokon, mestere, Rudnay Gyula pozitív mintaképet jelentett számára. A másik mintakép Gadányi Jenő volt, akivel 1956-ban ismerkedett meg a Szinyei Társaságban. Hozzá talán éppen a Rudnayból hiányzó színesség vonzotta. Elsőéves főiskolás kora - 1943 - óta kiállító művész. Első önálló kiállítását 1962-ben rendezte a Csók Galériában. Többször szerepelt a londoni Grosvenor Galériában, a kiállított képekből (1963-64-ben) sok Eric Estorick londoni műgyűjtő és műkereskedő tulajdonába került. E sikeres bemutatók megnyitották előtte a külföldi utazás, a nyugati tanulmányutak kapuját. Évekig külföldön tartózkodott, többnyire Párizsban, Londonban és Stockholmban. Nyugati útjai során megismerkedik a modern kortárs és a régi klasszikus művészettel, kint élő magyar (származású) művészekkel. Művészi érdeklődése az anyaggal folytatott nagyarányú kísérletezések felé fordul, ifjúkori elgondolásait részben ezeknek köszönhetően sikerült odakinn, majd idehaza megvalósítania. Odakinn ébred fel benne, ugyancsak fiatalkori élmények és tanulmányok feltörő emlékeként, a magyar népi tárgykultúra iránti szenvedélyes érdeklődése, amely a kortárs és a klasszikus magyar irodalom iránti elkötelezettséggel párosulva végigkíséri alkotói munkásságát. Eleinte kolorítgazdag, expresszív műveket alkotott, majd a népművészet formavilágának felhasználásával plasztikai hatásokat kereső, sajátos, jellegzetes stílust alakított ki. Külföldi utazásai során készített rajzai, vázlatai, tervötletei sok tekintetben későbbi, különösen hatvanas évekbeli munkásságának forrásának tekinthetők. Schéner művészete modern és hagyományos, szenzibilis és férfias, megmunkálásában műves és rusztikus is egyszerre. Lépést tart az egyetemes művészettel, de speciálisan magyar irányzat is az övé. Alkotói pályáját a legkülönbözőbb műfajú művek sora kíséri. A klasszikus modern (konstruktív) művészet eredményeit a hetvenes évektől a népi, archaikus kultúrák szellemiségével, formaszemléletével ötvözte, miközben nem szűnő fáradsággal munkálkodott a művészet közkinccsé tételén. Szobrászattal is foglalkozik. Több kiállítási díj és elismerés, köztük a Munkácsy-plakett tulajdonosa (1978). 1984-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. 1989-ben kapta meg a Kiváló Művész elismerést, 1995-ben a Kossuth díjat. Irodalom: N. Z.: Új Művészet-1996/12 Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára-Szeged, 1988 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 BÁV Aukciós Katalógus-2000/05