Festő. 1919-től Nagyváradon Barát Móric festőművésznél tanult, 1921-1924 között Münchenben, 1925-ben Velencében és Firenzében, 1927-ben pedig Párizsban képezte magát. Visszatérve Nagyváradra, 1923-36 között nyolc ízben mutatta be munkáit. Az 1930-as években szimbolikus tematikájú képeket (A gép rabszolgái, Tolató mozdonyok) és grafikai sorozatokat (Szerelemkereső, Világosság felé) készített. 1945 után több munkástárgyú művel szerepelt bemutatókon. Egy ideig a neoimpresszionizmushoz hasonló stílus jellemezte, későbbi alkotásait "biorealizmus"-nak nevezte, a növényi organizmus festői metamorfózisát kereste. Többször állított ki Franciaországban, ahol több díjat nyert. 1961-ben első Grand Prix International de la Peinture-t kapott a "Fényvárosában" című alkotásáért Párizsban. 1963-ban részt vett a "Peinture Lumiere" kiállításon Vallaurisban Picasso, Leger, Braque társaságában. Több bemutatója volt Budapesten (1927, 1932, 1943, 1966, 1967), Bukarestben, Aradon és Temesváron. Ezen kívül számos európai és kanadai tárlaton szerepelt. 1973-ban Munkácsy-díjat kapott, 1976-ban érdemes művész, 1982-ben pedig kiváló művész kitüntető elismerésben részesült. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a touloni Musée d'Art-ban, az Utrechti Képtárban, stb. Tagja volt a Benczúr Társaságnak. Élt Hollandiában, Kanadában, az USA-ban és Franciaországban, majd 1961-ben Szarvason kapott alkotóházat, ahol élete végéig dolgozott. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Művészet a XX. században - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997