Festő. Már egészen korán beiratkozott a telepi festőiskolába, 1929-től Krizsán János és Mikola András növendéke lett. 1932-ben eltávolították a szabadiskolából, így Ziffer Sándor korrektúráján tanult tovább. 1935-ben szerzett diplomát a bukaresti Szépművészeti Akadémián. Haláláig hű maradt Nagybányához. 1933-ban és 1937-ben szerepelt nagybányai csoportos kiállításokon. 1934-ben Kolozsvárott állított ki. 1938-39 telén az erdélyi művészek budapesti bemutatóján (Nemzeti Szalon) Elek Artúr írt méltatóan táj- és csendéletképeiről, a magyar állam tanulmányi ösztöndíjban részesítette. 1941-ben a nagybányai festőiskola műtermében, a nagybányai festők téli képkiállításán mutatta be műveit. Ezen kívül számos országos és külhoni tárlaton volt jelen (Budapest-1949, Moszkva-1950, Szófia-1951, Varsó-1952, Berlin-1953, Ordzsonikidze-1960, Nagybánya-1975.). Munkái szerepeltek az 1954-es XXVI. Velencei Biennálén. A nagybányai művészek avantgárd csoportjához tartozott. Eleinte a nagybányai hagyományokra alapozva alakult ki erőteljes színlátású festészete, tájképek, plein air kompozíciók, csendéletek formájában. Később, az 1950-es években, tematikus-kompozíciós témáiban a dogmatista művészetpolitika elvárásaihoz igazodott. 1954-ben Állami Díjban részesült. Évekig a nagybányai Művészeti Középiskola tanára volt. Irodalom: Muradin Jenő: Nagybánya-A Festőtelep Művészei - Miskolc, 1994 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig - Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon – Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1999