XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

BENEDEK JENŐ ifj.    -    ADATTÁR

Nyaraló

ÉLETRAJZI ADATOK

BENEDEK JENŐ ifj.

Csongrád, 1939. 06. 13 - Budapest, 2019. 08. 20.

Festő. Id. Benedek Jenő fia. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Pap Gyula tanítványa volt. Tanulmányúton járt Görögországban. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. Több kiállításon mutatta be alkotásait. Csoportos kiállítások mellett 1974-ben Szolnokon, 1976-ban a Fényes Adolf Teremben jelentkezett önálló tárlattal. Modern hangvételű realista festő, színeivel a szorosan vett valóságtól elvonatkoztat, ugyanakkor képeinek hangulata, tartalma a tapasztalati világ gondjait visszhangozza. Ifj. Benedek Jenő a csend és a magány fesője. A csend és a magány, ennek festői valósága és nézői érzete esszenciális eleme piktúrájának. A hatvanas, hetvenes években a valóságos természethez közelebbi képeket festett, később fokozatosan eltávolodott az empirikus realitástól. Festette alföldi élményeit (melyek gyermekkorát is meghatározták), de már ott is kiemelődött a tárgyak és környezetük magánya, festett tengerpartokat, vízpartokat, melyek homokjában ott fekszik mozdulatlanul egy csónak, festett csendéletszerű beállításokat, ahol az üveg, az óra, a kancsó is szinte borzongató egyedüllétet sugallt. Aztán megjelennek figurák, korábban beazonosítható emberszerűséggel, később jellé, szinte idollá alakult statikussággal. E figurákban mindig ott az elvágyódás, valami sóvárgás, valami nagyon messze tekintés. Képein látszólagosan mindig ott a nyugalom. Ifj. Benedek Jenő nagy festői hagyományokra építkezve, magas technikai igényességgel fest. Olyan "második generációs" festő, aki nem csak kötődik édesapja, Benedek Jenő festészetéhez, de egyik mesterének is vallja. Piktúrájában máig ott a fiatalkor természetközelségének, későbbi utazásainak, s a látott világ élményeinek mediatív, töprengő transzponálása. Munkamódszere hagyományos, színkezelése igen személyes. Kissé melankolikus szemléletéhez igazodóan nem kedveli a szín-harsányságot, kevés vöröset használ, képei inkább mély tónusuak. Érzékeny bensőségességgel valósítja meg a festő nyugtalan nyugalmát. Irodalom: Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Mesterecsetek - Pogány Gábor, 2002