Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly tanítványa volt, s vele jött le a nagybányai művésztelepre is. 1916-ig mint főiskolás nyaranta tanult itt később már az iskolán kívüliek csoportjában dolgozott. 1916-tól szerepelt kiállításokon Budapesten. A Műcsarnok és a Művészház tárlatain aratott sikereket kompozícióival, figurális- és tájképeivel (Nagybányai Kereszthegy, Fekvő akt). Festőnek indult, de grafikai munkássága lett egyre hangsúlyosabb. A huszas évek közepétől már szinte kizárólag a különböző grafikai technikákban mélyült el. Az 1919-es forradalom után hazatért Budapestről, s feleségével, Dömötör Gizellával a kubista formaalkotás úttörőjével, Nagyváradra költöztek. Ettől kezdve felváltva Nagyváradon, illetve Nagybányán dolgoztak. 1926-től törzstagja, 1928-tól pedig ellenőre lett a kolónia vezető szervének, az NFT-nek. Részt vett a festőtelep kiállításain. Rendkívül aktív volt ezekben az években. A nagybányai és nagyváradi közösség tárlatain, vándorkiállításain kívül színvonalas egyéni tárlatokat is rendezett. Ezeken gyakran közösen feleségével, Dömötör Gizellával mutatkozott be. Igen termékeny grafikai művészetében (rajzok, litográfiák, rézkarcok és az úttörő módon kutatott vegyestechnikákban) Mund Hugó a térhatásokat, a tárgyak geometriai viszonyát vizsgálta s tartalmi síkon filozófiai, és szociális kérdésekre keresett választ. Hatottak rá a szimbolizmus, az újklsszicizmus, a kubizmus eredményei, de a keleti vallásfilozófiák is. Járt Párizsban, első kézből ismerte meg az itteni művészeti eredményeket. Nagyobb méretű grafikáiból Nagyváradon a Sonnenfeld-nyomdánál adott ki litográfiai albumot. Szatmárnémetiben, Aradon, Nagyváradon és Tordán szerveztek búcsútárlatot, majd az 1930-as év telén Buenos Aires-be vándoroltak. Új hazájukban is hírnevet szereztek maguknak, s híveket a modern művészetnek. 1931-1935 között kiállításokon szerepelt Argentínában. 1945-ben szerepelt Buenos Airesben a Nemzeti Szalon tárlatán. 1952-ben, 1953-ban, 1958-ban kiállítása volt az argentín fővárosban. 1968-ban poszthumusz tárlata volt Buenos Airesben. Irodalom: Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Bajkay É. - Muradin J.: Mund Hugó Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997