XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

MOLNÁR C. PÁL    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Itáliai táj lovasokkal

Fantáziatáj

Itáliai táj

Itáliai táj lovasokkal

Akt

Folyópart

Itáliai romok, 1965

ÉLETRAJZI ADATOK

MOLNÁR C. PÁL

Battonya-Tompapuszta, 1894. 04. 28 - Budapest, 1981. 07. 11.

Festő és grafikus. 1915-1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Svájcba ment, ahol F. Hodler hatása alá került. Lausanneban és Genfben rendezte első kiállításait. Később Párizsban, a Louvre-ban régi mesterek festményeit másolta. Budapesten először 1923-ban a Belvederében állított ki. 1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1928-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1934-ben az Ernst Múzeumban volt nagy kollektív kiállítása. 1947-től több kisebb gyűjteményes bemutatót rendeztek alkotásaiból. Számos díjat nyert. 1930-ban a Zichy Mihály grafikai díjat kapta, 1934-ben elnyerte a székesfőváros I. Ferenc József koronázási jubileumi festészeti-díját, valamint a Szinyei Társaság festészeti nagydíját, 1937-ben Grand Prixt Párizsban. 1946-ban a Diplome d'Honneur-t nyerte el Nancyban. Olaszországban három ízben nyert aranyérmet. 1980-ban az Accademia delle Arti e del Lavora aranyérmét nyerte el. Képeinek többsége biblikus tárgyú és aktkompozíció (Menekülés Egyiptomba,1933; Béke-téri templom szárnyas oltára, 1942). Később kisméretű tájképeket is festett. Dekoratív, erősen stilizált, neoprimitív festésmód jellemzi, hatott rá az olasz novocento. Az újklasszicizmus egyik legjelentősebb magyar követője. Artisztikus fametszeteivel több könyvet illusztrált. Fametszetei közül legismertebb a Cyrano-sorozat. Molnár C. Pál képei gyakran ejtik zavarba a nézőt. A hagyományos értelemben vett figurativitáson és narrativitáson ő könnyedén átlépett. Sosem húzta le a sablonok és hagyományok görcse, csak a kor ziláltságát, a két világháború okozta szakadásokat volt nehéz kihevernie, bár festészetének íve, alkotó lendülete sosem tört meg. A megőrizni kívánt hagyomány és a haladó szellemű átalakulás között más művész sem tudta akkoriban mindig megtalálni a helyes utat, ő is állandóan az elengedés és a megtalálás kettős feladatában élt. E kettősség feszül sokszor egymásnak vásznain. Tájképei, csendéletei, portréfestészeti alapokra építve alakította ki azt az egyéni vizuális nyelvezetet, amely védjegyévé vált és számos rajongót szerzett világszerte. Merész részletmegoldásai, újszerű vágásai, valamint a formavilág és tinktúra szokatlan kapcsolata a festészet megújítása felé vitte. 1965-ben a Csók Galériában, 1966-ban a Mednyánszky Teremben nyílt tárlata, amelyen szürrealista munkáit mutatta be. 1970-ben ismét a Csók István Galéria adott helyet műveinek. Freskókat is festett. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galériában, számos európai és amerikai múzeumban őrzik. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon – Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998 Abigail Galéria Aukciós Katalógus, 2001/11