Festő. Jogi tanulmányait szakította félbe, hogy elkötelezetten és szenvedéllyel a festőpályát válassza. A döntő lépésre Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájában szánta el magát és 1905-ben már Szatmár vármegye ösztöndíjával utazott Párizsba, ahol a Julian Akadémia és a Delécluse Akadémia tanfolyamait látogatta. Az előbbiben J. P. Laurens volt a mestere. 1908-1909-ben a budapesti Mintarajziskolából megalakult Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan, Réti István és Ferenczy Károly növendéke volt. Nyaranta Nagybányán, telente Budapesten tevékenykedett. Megfordult Itáliában, Németországban és Svájcban is. Első kiállítását 1908-ban a budapesti Könyves Kálmán Szalonban rendezte. Habár e tárlat és az ezt követő Műcsarnokbeli sikeresnek bizonyult, a tehetségét bizonyító döntő sikert az 1912-es nagybányai jubiláris tárlaton aratta. 1913-ban és 1914-ben megkapta a gróf Andrássy Dénes-féle 4200 koronás ösztöndíjat, mely hozzásegítette olaszországi és németországi tanulmányútjaihoz. 1911-től tagja lett a Nagybányai Festők Társaságának, s a kolónia csoportkiállításain mindvégig rendszeresen részt is vett. 1934-ben Nagybánya alpolgármesterévé nevezték ki. Thormát 1927-től váltotta fel a kolónia és a szabadiskola élén. Mint a festőiskola vezetője szakavatott és eredményes munkát végzett. A fiatal művészek új nemzedékének nyújtott megbizható ismereteket. Érdemei elismeréseként tagjává választotta a Munkácsy-céh és a Szinyei Társaság. 1926-ban egyéni kiállítást rendezett Budapesten az Ernst Múzeumban. A II. világháborút követően sokáig visszavonultan élt. 1957 után kapcsolódott be ismét a művészeti életbe. Számos magas hivatalos kitüntetést nyert. Festészetére kezdetben párizsi élményei, valamint a nagybányai lázadók, a neósok eredményei hatottak. Képein Cézanne hatása érződött. E korszakának meggyőző dokumentuma az 1906-os "Önarckép", az 1908-as "Ülő akt" és az 1910-es évek alkotásai. A korai figurális művek sorozata azonban elapadt. Művészetének gerince a tájképfestés volt, melyben egyéni stílust alakított ki. Mondanivalóját apró ferde színpöttyök, foltocskák mozgásával érzékeltette. Aktív tagja volt a MIÉNK nevű művészcsoportnak. Utolsóként hagyta el a barikádokat, amikor már mindent szétzilált a történelem forgószele. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és erdélyi közgyűjtemények, valamint külföldi magángyűjtemények. Irodalom: D. I.: Művészet-1970/8 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Muradin Jenő: Nagybánya-A Festőtelep Művészei - Miskolc, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Műterem Galéria Aukciós Katalógus-1999/04