Festő. Basch Gyula festőművész fia. Budapesten a Mintarajziskolában Zemplényi Tivadarnál és Párizsban a Julian Akadémián J. P. Laurensnél végezte művészeti tanulmányait. A nyarakat mestere, Ferenczy Károly mellett töltötte Nagybányán. 1907-1910 között dolgozott a művésztelepen, az iskolán kívüliek csoportjában. 1910-től vett részt kollektív és egyéni tárlatokon. 1912-ben részt vett a Nagybányán megrendezett, a művésztelep tizenhét évének termését bemutató kiállításon. Az első világháborúban a sajtóhadiszálláson mint hadifestő működött. Első kollektív tárlatát 1919-ben rendezte a budapesti Ernst Múzeumban. 1922-ben, 1924-ben és 1933-ban ugyanitt szerepelt. 1921-ben Amsterdamban, 1922-ben Abóban, Helsingforsban és Stockholmban volt kollektív kiállítása. Eleinte klasszicizáló akt-kompozíciókat alkotott. 1925-31 között Franciaországban dolgozott, majd Budapesten telepedett le, hol tájképeket, aktokat és csendéleteket festett. 1935 körül, utolsó korszakában vált igazán jeles festővé, amikor szálkás technikájú, izgatott hangulatú szobabelsőit és rálátásos csendéleteit festette. 1938-ban nagysikerű bemutatója volt a Szépművészeti Kiállítások Helyiségében. A Szinyei Társaság tagja volt. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997