XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

MÁNDY LAURA    -    ADATTÁR

Száraz napraforgók, 1984

ÉLETRAJZI ADATOK

MÁNDY LAURA

Glogovac, 1904 - Szatmárnémeti, 1993

Festő. Szatmárnémetiben Pilhoffer Ida zenetanárnő látva a leány-gyermek rajzkészségét bemutatta őt Aczél Ilona matematika szakos tanárnőnek, aki mint tehetséges festő a nyári vakációkban a nagybányai művésztelepen dolgozott. Ő bíztatta Mándy Laurát arra, hogy próbálkozzon meg tájképrajzolással. Az első kísérletek kudarcba fulladtak, azonban egy nyarat nagybátyjánál, Polyánszky József Mátyás festőnél töltött Nagykárolyban, s itt tökéletesítette tovább rajzkészségét. A tanítóképző elvégzése után 1925-ben Nagybányára utazott és itt Thorma János tanítványaként képezte magát, de Krizsán Jánost is mesterei közé sorolja. Képességei, amelyek a szívós munka eredményeképpen lépésről-lépésre haladva teljesedtek ki, a lírai szépségű természet-részletek, intim emberi hangulatok, érzések szuggesztíverejű ábrázolásában jutottak leginkább érvényre. Életében, művészetében rövid, de gyökeres változást hozó esemény volt megismerkedése, majd 1929-ben kötött házassága Nagy Oszkár festőművésszel, akinek festészete elemi erővel hatott rá. Mint házastársak együtt dolgoztak Nagybányán és Felsőbányán. Nagy Oszkár nagy, színes foltokban megfestett tájképeinek technikája és színvilága visszatükröződik Mándy Laura 1931-es nagybányai első egyéni tárlatának egész anyagán. 1932-ben szétvált útjuk. Krizsán János, Csíkos Antónia és Pirk János tanácsai visszavezették eredeti művészi útjára. Második szenzációszámba menő nagybányai tárlata e "megtérés" szellemében nyílott meg 1932 augusztusában. A kritikusokat különösen figurális kompozíciói ragadták meg. Két legjelentősebb festménye e korszakából a "Falusi kislány" és "Paraszt csendélet". 1935-ben, szülei halála után elhagyta Nagybányát és tanítói állást vállalt. Előbb Kapnikbányán, majd véglegesen Szatmárnémetiben telepedett le. Tizenöt év szünet után nyúlt ismét az ecsethez, de kései alkotói periódusa már csak vékony szállal kötődött a Nagybányai Művésztelep szellemiségéhez. Egy műve a Magyar Nemzeti Galériában, több képe a soproni múzeumban, valamint erdélyi és külföldi magángyűjteményekben találtak otthonra. Irodalom: A. T. - Tanulmányok "A Nagybányai" művészet köréből Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Muradin Jenő: Nagybánya - A Festőtelep Művészei - Miskolc, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997