XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

BARCSAY JENŐ    -    ADATTÁR

Vonulók, 1965

ÉLETRAJZI ADATOK

BARCSAY JENŐ

Katona, 1900. 01. 14 - Szentendre, 1988. 04. 02.

Festő és grafikus. A modern magyar művészet egyik vezető mestere, a magyar konstruktivizmus jeles képviselője. 1919-ben jött Erdélyből Budapestre. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Rudnay Gyula tanítványa volt. Állami ösztöndíjjal 1926-1927-ben Párizsban, 1929-1930-ban Olaszországban dolgozott. Egy ideig Hódmezővásárhelyen működött, majd 1929-től nyarait Szentendrén töltötte. 1931-45 között az egyik ipartanonc-iskolában tanított. 1945-1974 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tevékenykedett mint az anatómia tanára. Első kollektív tárlatát 1925-ben rendezte az Ernst Múzeumban. 1929-ben részt vett a Velencei Biennálén, 1932-ben a Tamás Galériában állított ki. 1941-ben az Ernst Múzeumban, 1944-ben az Alkotás Művészházban, 1957-ben a Nemzeti Szalonban, 1964-ben ismét a Velencei Biennálén mutatta be műveit. Munkáit szigorú szerkezet és a mély kolorit remek egysége jellemzi. Korai alkotásaira Rudnay hatott (Menekülők, Verklis). Első jellegzetesen egyéni képe a "Munkásleány" (1928), egyszerű formákkal, vastag kontúrokkal. Az 1930-as években főleg hatalmas távlatú tájképeket és rézkarcokat készített. Figurális alkotásai ebben az időben monumentális hatásúak. 1938 körül erősen közeledett a non-figuratív konstruktivizmushoz, képein erős fekete kontúrok közt mély tüzű színek csillannak fel. Rövid ideig tartó nonfiguratív kísérletezés után hatalmas mozaikterve (1949) vezeti be új stílusát, melyben figurális kompozíciók, szentendrei városrészletek, szobabelsők valóságos motívumai szinte absztrakt rendben sorakoznak fel az absztrakció és a realizmus meggyőző ötvözeteként. A KÉVE rendes, az UME meghívott tagja volt. 1925-ben a Szinyei Társaság neki ítélte a Nemes Marcell-alapítvány jutalomdíját, 1926-ban párizsi állami ösztöndíjat nyert és a Szinyei Társaság tavaszi tárlatán kitüntető elismerésben részesítették. 1954-ben Kossuth-díjat, 1964-ben érdemes művészi, 1969-ben kiváló művészi címmel jutalmazták. 1955-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1966-ban a főváros Pro Arte díját. A II. Cagnes-sur-Mer-i festészeti biennálé kitüntetettje. 1984-ben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja nagydíját kapta. Munkásságában a rajz igen fontos szerepet játszik. Külföldön is nagy sikert aratott művei, a Művészeti anatómia (1953), Ember és drapéria (1958). Számos alkotását a Magyar Nemzeti Galéria és a szentendrei Barcsay Múzeum őrzi. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998