XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

BARABÁS MIKLÓS    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Női portré

Férfi portré

ÉLETRAJZI ADATOK

BARABÁS MIKLÓS

Kézdimárkosfalva, 1810 - Budapest, 1898

Festő és grafikus, a magyar biedermeier festészet legnagyobb alakja. Gyermekkorától kezdve foglalkozott arcképfestéssel, de rendszeres művészi oktatásban alig részesült. Kolozsváron Szabó piktortól a rajzolást, G. Gentilumo nevű olasz vándorfestőtől az olajfestést, 1825-ben a Nagyszebenben működő Neuhauser Ferenctől a festészet alapelemeit sajátította el. 1929-ben Bécsbe ment és rövid ideig a művészeti akadémián J. Endernél tanult. Beniczky Lajostól tanulta a gouach-technikát. 1830-ban visszatért Kolozsvárra és Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el. Ezt egész életén át gyakorolta, magas művészi fokon. 1831-33 között Bukarestben tartózkodott, ahol sok portrét és miniatűr arcképet festett. 1834-35-ben Itáliában volt, ahol W. L. Leitch angol festőművész személyében olyan társra akadt, akitől a vízfestés fejlett technikáját, a természetábrázolás új felfogását is eltanulhatta. Ezzel messze túlhaladt környezete kissé elavult, régies stílusán. Velencében lemásolta Veronese "Európa elrablása" című festményét és Pestre hazatérve azt a Nemzeti Casino termében 1835-ben kiállította. Műve nagy sikert aratott. Ettől kezdve - kis megszakításokkal - mindvégig Pesten élt, s nagy része volt abban, hogy Pest művészeti központtá válhatott. Ő az első és sokáig egyetlen magyar művész, aki művészetéből meg tudott élni. Már 1836-ban az akadémia levelező tagjaként működött. Fő műfaja az arckép volt. Politikusok, írók, színészek, polgárok, főnemesek egyaránt szerepeltek modelljei között. A 30-as 40-es évek minden jelentősebb egyéniségét megfestette. Modern akvarell technikával festett, finoman idealizált, dekoratív portréi különösen népszerűek voltak. Arcképein tetszetős, megnyerő külsőt alakított ki, nagyobb gondot fordítva a fej és arc megfestésére. Bittó Istvánné (1874), Pankert Viktória, Teleki Róza, Önarcképe és Liszt Ferenc (1846) álló képe bizonyítják számos más munkája mellett, hogy az arckép minden változatában festői és emberábrázolási szempontból egyaránt kiválót alkotott. A reformkor szellemi életének szinte minden jelentős egyéniségét megörökítette. Festett számos kitűnő csoportképet, életképet is (Galambposta, 1840). Olykor cégérfestést is vállalt. Kiemelkedők tájképi vázlatai és akvarelljei is. 1842-ben készített akvarelljével az aktuális eseményt (a Lánchíd alapkőletétele) a történelmi festmény magaslatára emelte. 1863-ban átmenetileg fényképezéssel is foglalkozott. Több oltárképet is festett (Borosjenő: Mária menybemenetele, Szent József és Szent István oltárok-1862). 1862-ben a Képzőművészeti Társulat első igazgató elnöke lett. Mint fővárosi képviselő sokat tett a nemzeti művészetért. Késői munkái kissé fáradtak. Gazdag munkásságával, ennek eszmei és művészi értékével, emberi példaadásával vált a kialakuló nemzeti művészet fő alakjává. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998