XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

KOSZTA JÓZSEF    -    ADATTÁR

Vajda portréja

ÉLETRAJZI ADATOK

KOSZTA JÓZSEF

Brassó, 1861. 03. 27 - Budapest, 1949. 07. 29.

Festőművész. Az 1882-83-as években a bécsi Képzőművészeti Akadémiát látogatta. 1885-88 között a budapesti Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Bencúr mesteriskolájában is képezte magát. 1891-95 között ösztöndíjjal a müncheni Képzőművészeti Akadémián is folytatott művészeti tanulmányokat. W. Diez volt a mestere. Ekkor kezdte el festeni "Mátyás találkozása Beatrixszal" című történelmi alkotását. Egy ideig Szolnokon dolgozott. "Hazatérő aratók" című festményével 1897-ben elnyerte a Műbarátok ösztöndíját, majd 1900-ban Párizsban a Mention honorable-t. E művének témájához, a magyar paraszthoz, a földhöz, a tanyák világához hűséges maradt élete végéig. 1902-1903-ban Nagybányán és Felsőbányán dolgozott. Ez időből származó képei rokonságot mutatnak Ferenczy Károly festészetével. "Mátyás találkozása Beatrixszal" meghozta számára a Fraknói-ösztöndíjat, mellyel két évig Rómában tartózkodott. Itt festette "Három királyok" című kompozícióját. A "Mezei munkások" című művére Rökk-díjat kapott, melyből 1910-ben Párizsba utazott. Egy évvel később az Andrássy díjból Hollandiába és Belgiumba látogatott. Végül az Alföldön telepedett le, s Szentes környéki tanyájának táját, népét festette. Alkotásai túlnyomórészt faluvégek, tanyarészletek, nyárfások, komor erejű árnyékokkal, melyek közül rendkivül világító erejű színek villannak ki. Számos portrét is festett, melyek közül jelentősek leányka-portréi. Mindezeket közvetlen, naturalista szemlélettel és kötetlen festőiségben adta elő. Első önálló gyűjteményes kiállítása 1917-ben volt az Ernst Múzeumban. "Kukoricatörők" című festményéért ekkor kapta a Wolfner-díjat. 1920-ban, 1922-ben és 1937-ben ismét az Ernst Múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934-ben a Tamás Galériában mutatta be műveit. 1929-ben Barcelonában egy arany- és egy bronzéremmel tüntették ki. Élete utolsó évében, 1949-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. Nemzeti festészetünk sajátos alakja, népi-hazai témavilágát plebejusi erővel, ugyanakkor mély festői kulturáltsággal tolmácsolta. Számtalan műve a Magyar Nemzeti Galériában és más magyar közgyűjteményben található pl. "Mezőn"(1904); "Háromkirályok"(1906-07); "Kukoricatörők"(cca. 1917); "Muskátlis kislány"(cca. 1917); "Tányértörölgető nő"(1919). Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Egri Mária: Koszta József Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998