XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

KARÁCSONY JÁNOS    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Gyergyói látkép, 1942

Nagybányai táj

Gyilkos tó, 1974

Tisza

Erdélyi táj, 1970

ÉLETRAJZI ADATOK

KARÁCSONY JÁNOS

Gyergyószentmiklós, 1899. 07. 27 - 1974. 05. 31.

Festő. Középiskoláit Szamosújváron, mint árvaintézeti növendék végezte. Részt vett az első világháborúban. Olasz hadifogságból hazatérve 1920-tól 1930-ig mint munkás, később mint fűrészgyári alkalmazott dolgozott. 1930-31-ben kerülhetett Nagybányára, ott is csak a nyári tanfolyamok látogatója volt. A Réti István által vezetett festőiskolai nyilvántartások szerint 1931-ben már a nagybányai művésztelepen képezte magát. Tanítómesterei Bitay Árpád, Krizsán János és Ziffer Sándor voltak. 1935-ben rendezte meg első kiállítását Gyergyószentmiklóson. 1937-ben részt vett a Budapesten rendezett "Erdélyi Művészek" kollektív kiállításán. 1938-ban ismét a kolónián találjuk, majd 1940-től 1942-ig folyamatosan itt dolgozik Ziffer Sándor mester irányításával, akivel később is szoros barátságot tartott fenn, a mester haláláig. Több csoportos tárlaton szerepelt a Nagybányai Festők Társaságában Nagybányán, Szatmáron, Budapesten (1938, 1943). 1942-44 között behívták katonának, Gyímesen teljesített szolgálatot, ahol tovább festett. Közben kiállított Kolozsváron az Erdélyi Művészek Barabás Miklós céhe által rendezett csoportos kiállításon. 1945-59-ig rajztanár volt Gyergyószentmiklóson. 1957-től rendszeresen részt vett a tartományi, majd a megyei kiállításokon. 1965-ben Szervátiusz Jenő szobrászművésszel vándorkiállítást rendezett Gyergyószentmiklós, Udvarhely, Székelykeresztúr, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda városokban. Mindketten gyűjteményes anyagot mutattak be. De nemcsak a városok, hanem megyék, falvak is megismerték Karácsony János művészetét. 1968-tól Ditróban, Szárhegyen, Alfaluban, Csomafalván állított ki. 1959-től mint nyugdíjas rajztanár, nagy ambícióval fáradhatatlanul dolgozott, mintegy pótolva a hosszú kieséseket. A nagybányai évek alatt stílusát az iskola jellegzetes szellemisége határozta meg. Elhagyva Nagybányát hazaköltözött a Székelyföldre, Gyergyószentmiklósra. Ekkor változott stílusa is, a csíki-gyergyói táj, a székely ember, a valóságszemlélet kifejezésére, s e rejtett tartalékoknak a szellemi-művészeti köztudatba való beemelésére törekedett. Eleinte művészete teljesen nagybányaias, de a szülőföld sajátosan zord és sejtelmesen légies szépségeinek kettős igézetére hangszerelődött festészete, bár festészete mindvégig a régi nagybányai nemzedékhez kapcsolódott. "Az alkotás a művész élete. Nem közömbös számára a mindennapok ritmusa, s a kor, a melybe beleilleszkedik. Csendesen, szűkszavuan szólt és néha csak hozzágondolt a mögötte álló hét évtizednek. Élete a hétköznapok emberének élete. Egy kisváros arculata a hegyek közt csak kisváros maradt a maga előítéleteivel. Egy ember, egy festő vívódott önmagában. Nemzedékeket nevelt, tanított rajzolni. A rajztanár, mint olyan nem sokat jelentett, s az alkotás csak az otthon négy fala között élt, önkielégítést, vívódást jelentett. Az idő eljárt, egy ember felaprózódott, a sikertelenség, a megnemértés letörte fiatalos nagybányai lendületét. Alkotásainak öltözetét nem tudta divatszerűen alakítani, nem a külsőségek érdekelték, s így lassan-lassan elmarasztalták, hagyták, hogy önmaga maradjon. Azonban a megnyugvás évei újra visszaadták az alkotás iránti sóvárgást, s festeni kezdte, tömöríteni újra az életet. Nekilendűlve frissen feloldja, összegzi a valóságot a valóságban és gyümölcsözteti a késői virágzást. Ő a gyergyói művészet alapkövét képezi, mögötte egy fiatal képzőművész nemzedék sorakozik fel. Lírai csengésű munkáiban elmarad az idő, az alkotó fiatalosan, frissen állítja elénk szűk környezete oldott világát. Nem elégedetlenkedett, az életet úgy fogta fel mindig, ahogy a szükség kívánta, de mint festő egyedüli létére fájón gondol vissza, mert értékes évek, gondolatok maradtak el. És íme, a késői virágzás gyümölcse bizonyít, hogy az évek nem számítanak, ha a gondolat és az ecset ritmusa hetven éves korban is friss marad." Az erdélyi Barabás Miklós Céh kiállításain is szerepelt. Művei megtalálhatók számos erdélyi köz- és magángyűjteményben, valamint magyarországi és külföldi magángyűjteményekben. Irodalom: Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Művészet a XX. században - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kiállítási Katalógus - Márton Árpád előszavával