Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


IVÁN SZILÁRD id.    -    ADATTÁR

Burgonyaszedők, 1982
olaj-farost, 78 x 60 cm. - j.j.l.: IVÁN

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

IVÁN SZILÁRD id.

Újarad, 1912. 05. 08 - Budapest, 1988. 08. 07.

Festőművész. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető útját. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult (1927-28), majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül Szőnyi István hatott legjobban művészetére. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István tanítványa volt, közben egy évig, 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban dolgozott. A főiskolán Réti István és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Szőnyi és Réti hatása egész életét befolyásolta, behatárolta művészi szemléletét, felfogását. A bécsi döntés után, Réti tanácsára négy évre (1940-44) megkapta a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Nagybányai évei alatt a művészetére később is jellemző lírai hangulatú tájképeket, képmásokat, kompozíciós műveket festett, amelyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Sűrű levelezést folytatott mesterével, e tudósítások a kolónia utolsó korszakának fontos dokumentumaiként maradtak meg (MNG Adattára). Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. Olajképeiből és akvarelljeiből 1942-ben a Nagybányai Szent István Ünnepi Hét kiállításán, illetve 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán mutatott be. 1947-ben, 1949-ben (Fővárosi Népművelési Központ), 1956-ban és 1960-ban (Csók Galéria) gyűjteményes bemutatókat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. További egyéni kiállításai: 1975 Csók Galéria, 1969 Mednyánszky Terem, 1984 Csontváry Galéria. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket festett. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Az ötvenes-hatvanas években aktív közéletiséggel vett részt a művészeti életben, tagja lett a "Kilencek" művész-csoportosulásnak is. Monumentális művei közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli és békéscsabai rendelőintézet, az Országház, stb.), melyek szintén erre az időre jellemzők, de jelentősek kiváló portréi, tájképei, csendéletei, életképei is. Azon kevesek közé tartozott, akik művészkollegáikról szívesen készítettek arcképeket, és ezek nagy elmélyültségről és műgondról tanúskodnak (Szőnyi István, Csók István, Czóbel Béla). Tájábrázolásain is megőrzött egy igen bensőséges, visszafogott előadásmódot, mely sosem törekedett az artisztikus ábrázolásra, ellenben többször hihetetlen finom, plasztikus megoldásokat eredményezett. Bár sokféle technikában dolgozott, s ismertek színvonalas grafikái, rézkarcai, fametszetei, festészetének egyik központi értékét hordozzák finom és érzékletes akvarelljei. Hogy e technika művelésében milyen magas szintre jutott, azt az is mutatja, hogy a XX. század magyar művészetének talán legkiválóbb akvarellistája, Elekfy Jenő Iván Szilárd 1960-ban a Csók Galériában rendezett kiállításához katalógus-előszót is írt. 1937-ben Székely Bertalan-plakettet, 1945-ben a Szinyei Társaság-díját, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott, valamint a Káldi Jenő díj birtokosa. Külhoni tárlatokon is szerepelt. 1962-1984 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Pécsi Modern Képtár, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 U. B.: Művészet - 1971/1 P. Ö. G.: Művészet-1987/6 Muradin Jenő: Nagybánya - A Festőtelep Művészei, Miskolc, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 BÁV Aukciós Katalógus, 2000/05 Mesterecsetek - Feledy Balázs, 2002