Erdélyi festő. Szatmárnémetiben végezte a gimnáziumot és ugyanitt Sarkadi Sándor rajztanár és festőművész irányításával kezdett foglalkozni a festészettel. 1938-ban és 1939-ben a nagybányai festőiskolában képezte magát, itt ismerkedett meg a nagybányai festészettel és halhatatlan mestereivel. Nagybányai mesterének Ziffer Sándort tartja. Kolozsvárra kerülve, 1924-27 között kertészként, boltos inasként és a hírneves "Iris" porcelángyárban mintafestőként dolgozott. 1928/1929-ben a helybeli Szépművészeti Iskolában fejlesztette művészi képzettségét. Ösztöndíjasként Nagyenyeden tanult, majd a tanítói oklevél elnyerését követően a Szilágyságban, 1935-től pedig Désen tevékenykedett mint pedagógus. Az 50-es években politikai okok miatt eltávolították a tanügyből. Itáliában, Svájcban, Ausztriában, Franciaországban járt tanulmányúton. 1941-ben tűnt fel sodró erejű táblaképeivel a nevezetes Barabás Miklós Céh fiatal képzőművészeinek kolozsvári tárlatán. Ezt számos megyei, országos és külföldi kiállítás követte. Művei az alkony színeibe ágyazódnak. Groteszk, érdekes sokszor esetlen, arctalan mégis kifejező figurákat, kisvárosi utcarész részleteket ábrázolnak. Egy önértéket nem ismerő, testileg és lelkileg bicegő világ panoptikumába avat. Eredetisége, mellyel a kisvárosi ember az erdélyi életforma tragikomikus, költőien emelkedett és kiszámítottan groteszk vizuális természetrajzát leírja, a háború utáni törzsgárda egyik legjellegzetesebb képviselőjévé avatja. Művei helyet kaptak több erdélyi múzeumban, köz- és magángyűjteményben, valamint külföldi magángyűjteményekben. Irodalom: Levelezés által begyűjtött adatok T. Á.: Művészet-1982/1 Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Művészet a XX. században - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990 Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig - Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997