XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

HOLLÓ LÁSZLÓ    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Műteremben

Tócóskerti őszi táj

Mezei munka, 1951

Csendélet

Napszámos, 1929

Önarckép, 1926

Önarckép, 1934

Önarckép

ÉLETRAJZI ADATOK

HOLLÓ LÁSZLÓ

Kiskunfélegyháza, 1887 - Debrecen, 1976

Festő, grafikus. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában részesült művészi képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek irányításával. Ezt követően két évig, 1909-ben és 1911-ben Hollósy Simon müncheni magániskolájában tanult. 1911-13-ban Párizsban képezte magát és néhány hónapot Olasz- és Spanyolországban töltött, ahol a múlt képzőművészeti örökségeit tanulmányozta. Különösen nagy hatást gyakoroltak rá El Greco, Rembrandt és Goya alkotásai. 1912-ben Párizsban a Salon des Independentsben állított ki, s beválasztották az Union Internationale des Beaux Arts et des Lettres tagjai közé. Hazatért külföldről és egy ideig szeretett tanítómesterével, Hollósy Simonnal dolgozott együtt a Tisza partján, Técsőn. 1918-ban Debrecenben telepedett le, örökre összekötve sorsát ezzel a várossal és az alföldi világgal. 1910-től szerepelt hazai (Fényes Adolf Terem - Hollósy és tanítványai, Magyar Nemzeti Galéria, Ernst Múzeum, Belvedere, Műcsarnok, Déri Múzeum, stb) és külföldi kiállításokon (Antwerpen, Pozsony, Berlin, Párizs, stb). 1922-39 között főként bibliai és mitológiai témák foglalkoztatták. Későbbi olajfestményein és grafikáin egyre inkább az alföldi tájat és a munkálkodó falusi embert ábrázolta. A dicső magyar történelmi múltat jeleníti meg a "Fehér ló áldozása"(1929), a "Szentkorona felajánlása"(1937), "Szent István temetése" és "Koppány halála"(1937) című vásznain. A 60-as években vidámabb témákat, oldottabb festésmódot mutatnak képei. Élete utolsó éveiben inkább csendéletképeket, enteriőröket, valamint tájakat festett. Jelentősek önarcképei és akvarelljei is. Freskótervei közül csupán egy látható Debrecenben, a krematóriumban. Holló László művészete az alföldi művészettel rokon, ám mégis egyéni karakterű. Művészi formai világának legmarkánsabb jellemzője az expresszionizmus, Hollósy művészetének - különösen a "Rákóczi induló" - ban elsodró erővel megjelenő - romantikus expresszivitása. Szabadban festett aktjai, tájképei, csendéletei, virtuóz rajztudásról tanúskodó rajzai a valóság egyéni, de hiteles visszatükröződései. Sajátos karakterű grafikussá éppen az teszi, hogy a spanyol (Goya, El Greco), az expresszionista, valamint az alföldi formavilágot temperamentumának magas hőfokán egységes és egyéni ötvözetté szintetizálja. 1941-ben megkapta a Szinyei-díjat. Ezt követően számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntetésben részesítették. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 N. Z.: Művészet-1969/6 A. E.: Művészet-1970/11 Koczogh Ákos: Holló László (monográfia) Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997