XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

HINCZ GYULA    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Kompozíció

Kompozíció

Kompozíció

ÉLETRAJZI ADATOK

HINCZ GYULA

Budapest, 1904. 04. 17 - 1986. 01. 26.

Festő- és grafikusművész. 1922-ben került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mint Rudnay Gyula növendéke, majd elhagyta a főiskolát és mint Vaszary-növendék tért oda vissza, 1929-ben szerzett diplomát. 1926-ban Itálián át Párizsba ment, itt nagy érdeklődéssel szívta magába mindazt, amit látott Picasso, Braque, Matisse, az alakuló szürrealisták művészetét. Az elsők egyike, akik Breton manifesztumát Pestre hozták. 1928-ban vett részt első alkalommal csoportkiállításon, a Munkácsy-céh I. kiállításán, valamint az UME tárlatán. 1929-ben a berlini Sturm és a budapesti Tamás Galéria rendezett műveiből kiállítást. 1930-ban a KUT tárlatán szerepelt. Ez évben nyerte el a Szinyei Társaság Nemes Marcell-díját, és római ösztöndíjat kapott. Közel háromnegyed évet töltött Rómában. 1934-ben a KUT IV. kiállításán, 1936-ban a Nemzeti Szalonban rendezett KUT tárlaton szerepelt. 1938-ban az Ernst Múzeumban vett részt egy csoportos bemutatón. 1943-ban Erdélyben festett. 1947-48 között koreai, kínai, vietnami tanulmányúton járt. Eleinte a német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Főiskolai mesteréhez, Vaszary Jánoshoz hasonlóan a magyar képzőművészet örök újítói közé tartozott. Ifjú éveitől kezdve szinte mindenkor rendkívűl érzékenyen reagált az európai festészet haladó törekvéseire. Egész életművét áthatotta a kísérletezés, a különböző avantgarde irányzatok ötvözése. Alkotásaiban egyaránt felfedezhetők a kubizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus, a neoklasszicizmus és a távol-keleti művészet egzotikus, stilizált formavilágának jellemző jegyei, ám mindezeket átszűrte, átdolgozta saját gondolatvilágán, egyéniségén, művészi látásmódján. Formák, vonalak, színek, jelképek segítségével kutatta az univerzum, a létezés és az emberi lélek egyre mélyebb törvényszerűségeit és összefüggéseit, a festészet egyetemes nyelvén keresve a választ az önmagát és korának emberét foglalkoztató alapvető kérdésekre. Az új és újabb kifejezési formákat igen sokféle műfajban és változatos technikai eszközök felhasználásával alakította ki. Táblaképek mellett készített sgrafittót, üvegmozaikot, gobelint, mintázott szobrokat, foglalkozott rézkarcolással, könyvek illusztrálásával, de színpadképet, plakátot is tervezett. Festményeinek témaköre és ábrázolásmódja a természetelvű, figurális kompozícióktól az elvontabb, jelképes alkotásokig igen széles változatosságot mutat. Monumentális munkáin erősebben érvényesül a szerkesztettség, mint az improvizatívabb táblaképeken. Képein a grafikai elemeket a szivárvány minden színében pompázó tüzes, egyéni színvilággal ötvözve alakította ki expresszív, önálló festői nyelvét. Egyéni kiállításai: 1929 Tamás Galéria, 1938 Ernst Múzeum, 1943 Tamás Galéria, 1964 Dürer Terem, 1968 Petőfi Irodalmi Múzeum (könyvillusztrációk), 1968 Galerie de Saxe, Párizs, 1971 Budapest Történeti Múzeum, Budavári Palota (Somogyi Józseffel), 1976 Csontváry Terem, Magyar Nemzeti Galéria, 1980 Vigadó Galéria, 1981 Görög templom, Vác, 1983 Újpesti Mini Galéria, Hincz Múzeum állandó kiállítása Vácott. Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnámi témájú munkáiból. Munkácsy-díjas (1952, 1957) és Kossuth-díjas (1958), érdemes (1964) és kiváló (1968) művész. 1961-ben az I. Miskolci Országos Grafikai Biennálén nagydíjjal jutalmazták. 1946-tól a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt 1963-ig. 1958-63 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója is volt. 1956-59 között született tervei nyomán készültek el a Fészek Klub gobelinjei: a "Népek barátsága" és a "Martinász". 1967-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje. Mozaikot tervezett Inotára, az erőmű fogadóépületébe és szgrafittót a Park Szálló előcsarnokába. 1973-ban készült el a SOTE Nagyvárad téri épületének nagy üvegablakával. Murális alkotásainak egyik fontos csoportja üvegmozaikjai és üvegablak tervei, melyek közül a legismertebb a Budapesti Műszaki Egyetem V/2 épületének 1970-ben elkészült, tizenhat részből álló üvegmozaikja. Dekoratív ösztöne ezekben az absztrakt színkompozíciókban a gótikus katedrálisok transzcendentális hatásra törekvő üvegablakait használja fel mintaképül, de a XX. századi ember életének, ízlésének, világszemléletének megfelelően alakítva azokat. Az ablaktábláknak és képeknek sajátos belső ritmusát a fekete határolóvonalak szövedéke és a közöttük felvillanó kék, zöld, vörös és sárga színek különböző árnyalatai adják. Vonal és szín e kettősét a fény olvasztja eggyé, amely felfokozva a színek intenzitását, magát az alkotást és az azt körülvevő teret egy egységes, színes ritmussá változtatja. 1983-ban négyszáz festményét Vác városának adományozta. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon, 1930 L.S.: Művészet-1968/4 Művészet-1989/11/12 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 BÁV Aukciós Katalógus-2000/05, 2002/04 (Fertőszögi Péter)