Festő. A budapesti Iparrajziskolában Kölber Dezső és Vesztróczy Manó tanítványa volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a tanítómesterei. Különösen a nagy tudású és gerinces egyéniségű Székely Bertalan volt rá hatással. 1907-ben és 1908-ban a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát, Cormon professzornál, aki egykor Van Gogh és Toulouse-Lautrec mestere is volt. Ösztöndíjjal Olaszországban is végzett tanulmányokat. Tanulmányutakat tett több európai országban és az USA-ban. 1906-tól szerepelt tárlatokon. Hazai tárlatain kívül bemutatkozott számos európai városban. Klasszikus iskolázottságú történelmi- és arcképfestő volt. Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csendéletei és miniatűrjei. 1981-ben SZOT-díjat kapott. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Érmeket és plaketteket is készített. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészet-1985/5, 1986/7 H. L.: Művészet-1984/5 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997