Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Réti István tanítványa volt. Párizsban, Londonban, Olaszországban járt tanulmányúton. 1936-37-ben a mozaikművészetet tanulmányozta Itáliában. 1925-től kiállító művész. Rálátásos csendéletképek, konstruktívan, széles ecsetvonásokkal festett tájképek és alakos ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus munkái. 1947-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1954-ben és 1956-ban Munkácsy-díjat, 1965-ben érdemes, 1969-ben kiváló művész címet, 1970-ben Kossuth-díjat kapott. Számos monumentális alkotás szerzője. Cementbe ágyazott metlachi csempe felhasználásával a mozaikművészet újszerű alkalmazásával valósította meg a győr-nádorvárosi templom padlóját. Illusztrálással is foglalkozott. Emlékkiállítását 1979-ben rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában, ahol több művét is őrzik. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon – Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997