XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

FÉNYES ADOLF    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

Olasz táj

Templombelső

ÉLETRAJZI ADATOK

FÉNYES ADOLF

Kecskemét, 1867. 04. 29 - Budapest, 1945. 03. 15.

Festő. A legnagyobb magyar realista festőművészek egyike. A fővárosi Mintarajziskolában Székely Bertalan és Gregus János tanítványa volt, Weimarban Max Thedytől tanult, majd a Párizsi Julian Akadémiát látogatta. 1894-98 között a Benczúr-féle Mesteriskolában dolgozott. 1894-től állított ki Budapesten. A "Család" című képe a párizsi világkiállításon már 1900-ban kitüntetést nyert. Ettől kezdve sorozatban állított ki Budapesten, a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1903-tól nyaranta Szolnokon, a művésztelepen dolgozott. 1899-1904 között, művészetének első szakaszában legnagyobb sikereit "Szegényemberek élete" című, éveken át festett ciklusával aratta (Özvegy-1899, Falusi szerelmesek-1899, Napszámos-1901, Anya és gyermeke-1901, Egy legény, meg egy leány-1904). A sötét tónusú, naturalista szemléletű, kissé szentimentális alkotásokat szociális érdeklődés jellemzi. 1904 körül festményei világosabbá, témái derűsebbé váltak. Kisvárosi veduták, napfényes plein air zsánerképek, dekoratív, rálátásos csendéletek és virtuózan megfestett enteriőrök jellemzik ezt a korszakát (Kisvárosi utca, Babfejtők-1904, Mákoskalács-1910, stb.). 1914-től festészete egészen megváltozott. Bár festett még néhány mély horizontú szolnoki tájképet, fő témája a sokalakos bibliai jelenetek, mesebeli fantáziavárosok romantikus világa lett, amelyeket dekoratív szerkesztéssel, ragyogó színekkel jelenített meg (Assisi Szent Ferenc, Ábrahám és az angyalok, stb) Idős korában főleg gazdag festőiségű kisvárosi képeket festett. Jelentősek önarcképei is (Öreg festő téli tájban). 1895-ben a Társulati díjat, 1897-ben a báró Rudics-díját, 1901-ben a Lipótvárosi Kaszinó díját nyerte, 1924-ben nagy állami aranyérmet, 1929-ben a barcelonai világkiállításon Grand Premio-t kapott. Eredeti komolyhangú művészete legelső mestereink sorába emelte. A szolnoki művésztelepen évekig eredményes művészpedagógusi tevékenységet folytatott. Rézkarcolással is foglalkozott. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfőváros tulajdona. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Lajta Edit: Művészeti Kislexikon, 1973 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997