Festő. Még gyermeklányként iratkozott be a nagybányai szabadiskolába, ahol tíz évig, 1915-1925 között folytatott tanulmányokat. Réti István és Thorma János kedvenc tanítványa volt. Már 1921-ben sikerrel szerepelt a kolozsvári Erdélyi Szalon nagy presztízsű, reprezentatív tárlatán. 1923-ban önálló kiállításon mutatkozott be Nagybányán, gyönyörű tájképei, csendéletei, aktjai komoly feltűnést keltettek. Ettől kezdve közös tárlatokon vett részt Nagybányán, Temesváron, Nagyenyeden, Nagyváradon. Két évet töltött Párizsban. 1923-ban és 1925-ben férjével, Göllner Elemérrel rendezett bemutatókat Nagybányán. 1927-ben a Nagybányai Festők Társaságának törzstagjává választották. Művei eleinte belesimultak a nagybányai hagyományokba, korábbi tájképein az impresszionizmus eredményeit élte újra. Portréin, alakos kompozícióin azonban - különösen Párizs után - az erőteljes, életes szín- és rajzbeli dekorativitás és lélektani megközelítés figyelhető meg. Nagybányai, párizsi urbánus tájakat, portrékat, aktokat és csendéleteket festett. 1929-ben Brazíliába vándoroltak. Előbb Porto Alegre-ben, majd Sao Paulo-ban leltek otthonra. 1940-ben Sao Paulo-ban rendezett gyűjteményes kiállítást. Irodalom: D. L.: Művészet-1971/9 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997