Festő. 1922-1926 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Edvi-Illés Aladár növendéke volt. 1926-tól tizenhét éven át Tatabányán működött mint rajztanár. 1939-től szerepelt kiállításokon. 1947-ben és 1952-ben gyűjteményes tárlata volt Budapesten, 1964-ben a tatabányai múzeumban. 1955-ben a Derkovits Teremben, 1972-ben az Ernst Múzeumban mutatta be munkáit. 1971-ben Tata, 1972-ben Tatabánya, valamint Komárom megye művészeti díját kapta meg. Művészeti munkásságáért Munkácsy-díjjal jutalmazták. A negyvenes és ötvenes években nagyméretű olajképeket festett bányásztémákról. Később lírai hangvételű természetábrázolásai révén vált a vízfestés egyik legjelentősebb hazai mesterévé. Pontos természetábrázolással a Tata-i tó környékét, halászokat, bányászokat örökített meg. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 K. M. K.: Művészet-1979/5 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997