XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

ANNA MARGIT    -    ADATTÁR

Madárkák

ÉLETRAJZI ADATOK

ANNA MARGIT

Borota, 1913. 12. 23 - Budapest, 1991

Festő, Ámos Imre özvegye. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1932 és 1936 között Vaszary János tanítványa volt. Korai expresszív képei férje hatását tükrözik. 1937-ben, Párizsban járt tanulmányúton. A párizsi periódus Anna Margit legobjektívebb periódusa. Visszatérve Magyarországra 1938-40 között a nyarakat Szentendrén töltötte. Ekkor festményein a realisztikusan megjegyzett alakok fokozatosan megnyúlnak, olyanok lesznek, mint valami gótikus katedrálisok prófétái és apostolai. 1941 körül festészetében új témaként jelenik meg a táncosnő, s a táncosnőkkel egyidejűleg a művésznő újra önarcképeket fest. 1945-ben az Európai Iskola egyik alapítója, majd markáns képviselője. 1946-1948-ban az Európai Iskola rendezésében állítja ki gyűjteményes anyagát. Az 50-es években elérkezik munkásságának legsokrétűbb periódusához, de a melankólia uralkodó marad. 1955-ben tér vissza a szürrealizmushoz, majd az 1960-as években a szürrealizmus egyre tágabb gondolatvilága tárul a néző szeme elé, Bosch és Brueghel szürrealista világa. Stílusára az ikonfestészet, a népművészet, ezen belül különösen a vásári emléktárgyak formanyelve hatott. Művészetének jellegzetessége a makacs visszatérés, a ragaszkodás önmagához, a külső behatások dacos elutasítása. Művészete mélyen személyes jellegű, képei valójában önarcképek, belső önéletrajzi jelenetek. Innen a képek primitivizmusa, a kapcsolat Dubuffet neo-primitivizmusával, a gyermek művészetével. Feszültséget sugárzó bábuit expresszív szürrealizmus jellemzi (Angyali üdvözlet, 1969; Trombitás önarckép, 1972) Számos hazai és külhoni bemutatón jelentkezett műveivel (Ernst Múzeum-1948, 1968, Szolnok, Szeged, Pécs, Miskolc, Helikon Galéria, Szentendre, Anglia, Franciaország, USA, stb.). 1975-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész kitüntetésben részesítették. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Művészet-1967/1 FJ Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998