XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból

CSIKÓS ANDRÁS    -    ADATTÁR

további tétel(ek)

őszi lombok I.

Vihar után, 1995

Kutasi tanyaudvar

Külváros esőben

Mártélyi gát

Nyári vihar, 1988

Tengerparti kávéház

Dubrovnik, 2006

Bika, 1970-es évek

Műtermi csendélet

Szék, 1976

Székek, 1992

Önarckép, 1980

Önarckép, 1999

Tanyaudvar, 2001

ÉLETRAJZI ADATOK

CSIKÓS ANDRÁS

Hódmezővásárhely, 1947. 06. 03 - 2006. 03. 23.

Festőművész. 1970-ben végzett a szegedi Tanárképző Főiskola rajzi tanszékén, mesterei Vinkler László és Fischer Ernő voltak. Csikós Andrásra többszörösen is érvényes a vásárhelyi jelző. Első vásárhelyi jogosultsága a születés ténye. Az indok másik tényezője az, hogy születése óta itt él. Ezen kívül vállalja is a vásárhelyi hagyományt, melyből fakadóan és logikusan művészetének egészét meghatározza mondandóban és szellemben egyaránt a szűkebb pátria, a vásárhelyi táj, a benne élő ember. A magyar tanyavilág egyik jellegzetes festője. Alkotásai az egészséges nosztalgiát sugározzák. Csikós András eddigi művészútját leginkább az impresszionisták vezető mestere, Renoir ismert megállapításával jellemezhetjük: "Ha a házad környékét alaposan ismered, elmélyedhetsz a dolgokban". Csikós, mint ember és mint festő is nagyon vonzódik a gyermekkori környezet minden részletéhez. Ebben a tanyák, fészerek, ólak, szerszámok, fák övezte tiszta, dolgos emberi világban érzi otthon magát. Ebben újul meg művészete. Utóbbi művein a múlt és a jelen ötvöződik. Önkéntelenül az ókori mitológia, Anteus története jut eszünkbe, aki mindig új erőt kapott, ha érintkezésbe került a földdel. A földtől, a Kishomoki környezettől nyert erő és ihlet érvényes Csikós festészetére, alkotói tevékenységére is, azzal a különbséggel azonban, hogy ő sohasem távolodott el ettől a szűkebb hazától és embereitől. Csikós András munkásságában egyként van jelen - és sajátos egyéni ötvözetet alkot - a magyar festészeti hagyomány és a kortárs művészeti lelemény. A hagyomány elsősorban a művészi magatartásban, a tájszeretetben, humánumban érezhető, míg a formálásban a hiperrealizmus és a pop-art eszközeit is alkalmazza. Művészetének gyökerei Endre Béláig - az alföldi festészet Tornyai, Koszta mellett kevésbé ismert - a világgal békében élő, halk szavú lírikusáig vezetnek. A dolgok kemény rajzossága, olykori pontos részletezése a hiperrealizmus, a szinte fogható anyagszerűség pedig a pop-art hatásáról vallanak. Mindezt a meleg barna gazdag árnyalatai nyugalmasabbá, bensőségesebbé teszik. Itt-ott találunk ebben az egyéniségben egy-egy jól "időzített", jobbára vörös festői foltot, mely mozgást, élénkséget, színességet visz a tájakba, udvar és utcarészletekbe, csendéletekbe. Csikós András festői átírása, újjáteremtése művészi széppé teszi azt is, amit a valóságban, a természetben a legkevésbé sem látnánk szépnek. Ide sorolható egy-egy öreg fészer, vagy ereszalja elhanyagoltsága, rendezetlensége, egy ház málló vakolata, és folytathatnánk tovább az ábrázolások tárgyát, körét. Egy alkalommal Csikós András "Európa alatti" világnak nevezte emberi festői környezetét. Ebben, ha Európát a technikai civilizációval és urbanizációval tekinti egyenlőnek, igaza van, de ebben az "Európa alatti" Európában is munkálkodó, érző, értékes emberek élnek. Ezért lehetséges, hogy Csikós András festményei Japántól Hollandián át az USA-ig megértésre, elismerésre találtak. Portréi bizonyos értelemben más, külön világot alkotnak. Itt a reneszánsz és a holland kismesterek hagyományait sugároztatja át. Minden arcon érzik - bár nem szépít, nem idealizál - a rokonszenv, a szeretet, amely modelljeihez fűzi. Csikós András nem akarja megváltoztatni a világot, hiszen jelen állapotában is szépnek, érdekesnek találja azt. Környezetének apró örömei, szépségei válnak emberi, művészi üzenetté ecsetje nyomán. Rendszeres résztvevője hazai és külföldi bemutatóknak. Egyéni kiállításai: 1973: Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, Szentes, Budapest. 1974: Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum. 1975: Budapest, Fényes Adolf Terem. 1976: Pécs, Ferenczy Terem. 1977: Szigetvár, Szentesi Galéria, Budapest, Derkovits Terem. 1978: Szeged, Gulácsy Galéria. 1979: Szentendre, Gyöngyös, Mátra Múzeum, Győr, ART Galéria. 1980: Kalocsa, Városi Képtár, Veszprém, Dési Huber Terem. 1981: Gyöngyös, Mátra Múzeum. 1982: Csók István Galéria, Budapest, Iskola Galéria, Csepel. 1983: Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely. 1984: Csók Galéria, Budapest. 1985: Kaposvár, Bernáth Aurél Terem. 1987: Baja, Csanytelek, Fehérház Galéria. 1988: Mednyánszky Terem, Budapest. 1991: Gulácsy Galéria, Szeged. 1995: Vachott Sándor Könyvtárgaléria, Gyöngyös. 1996: Kortárs Galéria, Budapest. 1999: Kortárs Galéria, Debrecen. 2000: Art Genius Galéria, Balatonakali; 2001: Holló László Galéria, Debrecen. Csoportos hazai tárlatok: Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Hatvani Tájfestészeti- és Portrébiennálék, Alföldi és Dél-Alföldi Tárlatok. Külföldi egyéni kiállításai: 1973-tól állítja ki képeit évente Japánban a Tokyo Towo Art Centerben. 1983: Sindelfingen, NSzK. 1984, 1986: Bécs. 1987: Zenta, Jugoszlávia, 1989: Eszék, Jugoszlávia. 2000: Tokyo Matsudo, Shinooku Isetan Gallery. 1970-től a Művészeti Alap tagja. 1974-ben elnyerte a Dél-Alföldi Tárlaton a Koszta-emlékérmet, 1975-ben a Hatvani Tájfestészeti Biennálé fődíját. 1989-ben Csongrád megye Alkotói díját, 1997-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlat Nívódíját kapta. Művei eljutottak Francia- és Németországba, Jugoszláviába, Lengyelországba, Japánba, az USA-ba, stb. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Városi Gyűjtemény. Irodalom: Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 BÁV Aukciós Katalógus, 2000/05 Visuart Galéria - levelezés által gyűjtött adatok