Festő. 1930-1933 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1934 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon. 1938-ben rendezték meg a Műteremben gyűjteményes kiállítását Apátfalvi Czene Jánossal és Hykádi Erzsébettel közösen. Ugyanebben az évben szerepelt a Velencei Biennálén. Ebben az időszakban születtek a "Páris ítélete, Léda, Aphrodité" című képei. Számos gyűjteményes tárlata volt Budapesten (Ernst Múzeum-1958,1967, Kultúrkapcsolatok Intézete-1960, Mednyánszky Terem-1974, Miskolc, Győr, Nagykanizsa, Itália-1975, Japán-1975, 1976, Bécs, Berlin és Stockholm). 1938-ban a római Collegium Hungaricumban dolgozott. Itt alkotta "Hunor és Magyar" című képét, mellyel 1942-ben Balló-díjat nyert. 1943-ban elnyerte a Ferenc József-díjat. Ezen kívül számos kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. Többnyire paraszti munkát ábrázoló festményeit rajzosság és freskószerű színkezelés jellemzi. Témáiban szívesen idézi a magyar múlt hitrégi tárgykörét is. Freskófestéssel is foglalkozott. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 E. E.: Művészet-1971/11 Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Műterem Galéria Aukciós Katalógus, 1998/10