XX. századi festmények - aktuális tételeink

SZŐNYI ISTVÁN    -    ADATTÁR

részlet(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

SZŐNYI ISTVÁN

Újpest, 1894. 01. 17 - Zebegény, 1960. 08. 30.

Festő és grafikus. Kossuth-díjas, érdemes- és kiváló művész, a posztnagybányai iskola vezető mestere. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd 1914-18 között a nagybányai művésztelepen végezte Ferenczy Károly és Réti István irányításával. Olgyai Viktor grafikaiműhelyében tanulta a rézkarcolás technikáját, itt szerette meg Rembrandt ily jellegű művészetét. 1920-ban állított ki először, ugyanebben az évben kollektív kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Ekkor választotta tagjává a Szinyei Társaság és tüntette ki díjával. Ezen a pénzen elutazhatott Bécsbe, ahol a Kunsthistorisches Múzeumban főként Rembrandt alkotásait tanulmányozta. Amikor 1924-ben az Ernst Múzeumban második bemutatóját rendezte, már jelentékeny tényező volt művészeti életünkben. Egyik első képe - Kettős arckép(1917) - mintha a gödöllőiek hatását mutatná. Önarcképének (1921) zöldesbarnás, kemény és rajzos stílusa Rembrandt hatására oldódni kezdett nagyméretű aktos kompozícióin (Fürdés után-1921, Bethsabe-1923), amelyeken a súlyos formák tompa aranybarna tónusban derengenek. E művei nagy hatást gyakoroltak fiatal művésztársaira, Aba Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. E művészekkel egy jellegzetes stíluscsoportot alkotott, amely a plasztikai tömegek ereje, a festői kezelés gazdagsága által egyaránt kitűnt. A későbbiekben e stíluscsoport széthullott és mindenki egyéniségének megfelelő utat választott. A húszas évek végétől eleinte nyarait, majd minden szabad idejét Zebegényben töltötte. Művészetében ekkor a plasztikus elemek helyét a lágy színakkordok foglalják el. Részben a reneszánsztól ihletve több óriási méretű alakos kompozíciót festett (Gyümölcsszedők, Átkelés a Dunán-1928, stb.). Mindezek után olyan főművek következtek, mint a brueghelien karakterizáló "Zebegényi temetés"(1928) és a magyar falu békés idillje, a "Zebegényi est". 1929-ben rövíd római kollégiumi tartózkodása után palettája színesebbé vált (Eladó a borjú-1933). Az okkerek, lilák, barnák erősödtek koloritjában (Este-1934). A harmincas évek közepétől főleg temperával, világos, finom színekkel festette fő műveinek sorozatát, az egyik legszebb Duna-kanyar táját (Szürke a Duna), a ház előtt ballagó két falusit (Hazafelé-1938), a legrafináltabb artisztikus kompozícióját (Esernyők-1938), a látomásszerűen sugárzó "Kerti pad" című művet (1949), vagy a nagyvonalú és heroikus "Anya kislányával" című alkotást. 1937-től tanára volt a Képzőművészeti Főiskolának, írói munkássága is jelentős (A képzőművészet iskolája, 1941; Kép, 1943). A negyvenes évektől jellegzetes szabadiskolát tartott fenn Zebegényben. 1954-ben nagy tárlata nyílt az Ernst Múzeumban. Halála előtt Zebegényben élt, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett, mesteri gvásokat és rézkarcokat készített. Monumentális méretű seccokat is festett. Külföldön is voltak bemutatói, ahol több díjat is kapott. Zebegényi műtermét múzeummá alakították át. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998