Festő. A Debreceni Képzőművészeti Körben képezte magát, ahol Félegyházi László és Biró Lajos foglalkozott vele. 1963 óta szerepel megyei és országos tárlatokon. Több ízben szerepelt Debrecenben, egyéni és csoportos tárlatokon. 1970-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben mutatta be alkotásait. 1968-tól lett tagja Képzőművészeti Alapnak. Festményei a figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén járnak. Mindig eredeti élményekből indul ki, ugyanakkor felhasználja a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmileg kötődik az alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. Kicsit műemlékszerűen látja ezt a világot, talán ezért is tűnik tragikusnak, ahogyan megfesti képein. A grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki alkotásait. Szűkebb világának népi hagyományairól és mai jelenéről vall. Irodalom: B. P.: Művészet-1972/4 K. Gy.: Művészet-1974/10 Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek, Budapest, 1985 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997