Festő és grafikus. A Mintarajziskolában Lotz Károly tanítványa volt. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Hollandiában. Már az 1880-as években feltűnt tollrajz-illusztrációival, melyeket évek hosszú során készített képeslapok számára. Akvarellben és olajban festett tájrészletei, főként nevezetes városok látképei tették ismertté. 1891-től állított ki. A városfestés és rajzolás egyéni erejű művelője. Jól érzékelteti az ódon, magányos utcák romantikáját, a háztetők, falak, a tornyok és zugok fényeit és árnyait, színességét és szürkeségét. 1911-ben a Nemzeti Szalon tájrajzra kitűzött díját, 1922-ben az állami rajzdíjat és 1923-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és a budapesti Történeti Múzeumban vannak. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Pipics Zoltán: Száz Magyar Festő - Budapest, 1943 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997